Dr. Egyed Jenő professzor úr, az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet (OSZNI) vezetője nemcsak vendége volt a 2004. októberi II. Nemzetközi Bábakonferenciának, hanem fel is szólalt. Álláspontja meglehetősen markáns, de éppen ezért érdemes megismerni. Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk a professzor úr hozzászólását.
Hogyan lehet egy ilyen egyszerű és természetes dolog, mint a szoptatás, kérdéses a társadalom, a társadalom egészségéért felelős szereplők számára? Kérdéses annyira, hogy szükség van mind az anyák figyelmét felkeltő akciókra, mind a szakemberek képzésére.
A nemünket a génjeink határozzák meg, melyek az emberi test minden egyes sejtjében huszonhárom pár, kromoszómának nevezett mikroszkopikus csomagban találhatók. A huszonhárom pár mindegyikének egyik tagja az anyánktól származik, a másikra az apánktól teszünk szert. A huszonhárom emberi kromoszómapárt számozzák, és a megjelenésükben tapasztalható következetes eltérésekkel különböztetik meg egymástól. Amikor mikroszkópon át nézzük, 1-től 22-ig a párok mindkét tagja egyformának látszik. Csak a 23. pár, az úgynevezett nemi kromoszómák esetében térnek el egymástól, és csakis a férfiaknál, akik ebben a 23. párban rendelkeznek egy nagy kromoszómával (amit X-kromoszómának hívnak) és egy kicsivel (az Y kromoszómával). A nőknél ugyanitt két, párba rendeződött X-kromoszómát találunk.
A szülő asszonyt az édesanyja ez idő alatt segítette. Aki másnap felkelt, az összeesett. Most azért van annyi sok lábfájós asszony, mert nem fekszik ki a gyermekágyat. A régi öregek a nagycsaládban úgy gondolták, hogy az asszony szülés után két hétig kell, hogy feküdjön.
Gondolatok Elizabeth Davis Szívvel és kézzel címû könyvérõl
Mit is jelent a bába kifejezés ma? Mennyiben különbözik a szerepe a szülészorvostól vagy a szülésznőtől? – teszi fel a kérdést az írás szerzője, majd válaszol is rá. Szerkesztőségünk készséggel adja közre ezt az írást (is), annak hangsúlyozásával, hogy az alábbiak nem Elizabeth Davis gondolatai, hanem az ő könyvének olvastán felbukkanó szubjektív benyomások, melyek kapcsán szívesen fogadjuk, s adjuk közre olvasóink, bábák és bábatanoncok észrevételeit, gondolatait.
Egy amerikai vizsgálat összefüggést vélt felfedezni a kisdedkorban végrehajtott műtéti altatás és a későbbi tanulási zavarok között. Ez az első ilyen jellegű vizsgálat embereknél, és tovább nehezíti mind a szülők, mind az orvosok számára a műtét szükségességéről való döntést. A cikk az Anesthesiology című szaklapban jelent meg. A Mayo Klinika kutatói több mint ötezer, Olmstead megyében 1976 és 1982 között született gyerek esetében követték nyomon, hogy négyéves korukig hány műtéten estek át, továbbá milyen eredményeket értek el olvasási, írási és matematikai teszteken általános iskolától középiskoláig.
Egy tanulmány szerint azon anyák gyermekei, akik depressziótól vagy egyéb szorongásos megbetegedéstől szenvednek, inkább hajlamosak az asztmára és az allergiára, mint az egészséges szülők utódai.
A WHO egy nemrégiben kiadott közleménye szerint a meddőség egyre gyakoribb probléma világszerte. A párok mintegy 8 százaléka meddő. A későn kötött házasság, a szexuális kicsapongás, a kismedence-fertőzéshez és a petevezeték elzáródásához vezető ismételt abortuszok mind számításba veendő tényezők.
Tőlünk, férfiaktól manapság elvárják, hogy vegyünk részt gyermekeink gondozásában. Semmiféle ellenvetést nem tehetünk, minthogy gyakorlatilag mindazt teljes mértékben meg tudjuk tenni a gyermekünkért, amit a feleségünk. Amikor tehát 1987-ben megszülettek az ikerfiaim, annak rendje és módja szerint megtanultam pelenkázni, eltakarítani a hányadékot, és elvégezni a többi feladatot is, ami a szülői léttel együtt jár. Egyetlen feladat alól azonban felmentést éreztem: ez a csecsemők szoptatása volt, ami pedig láthatóan kimerítette a feleségemet.
